Szorongásom után, most megnyugodtam. Nem tudom még hogy kezeljek helyzeteket.
Látom újra a jövőt, igaz itt ott foltokban hiányos, az álomkép, de barátságosabb, mint az elmúlt napok során.
Hiányzik, nem voltam még sosem ilyen távol tőle, és mégis ilyen közel. Ha tehetném bele bújnék :)
Ezek után minimum egy hétig a falhoz fogom passzírozni vagy az ágyról letolni, annyira nyomulni fogok :)
Mert igen, én nyomulok, főleg alvás közben. Közelebb és közelebb :)
Érdekes,h az anyja úgy gondolta, hogy terhes vagyok és nem szólnánk neki?
Vagy ha az lennék, ő így viselkedne? Nem túl felelősség teljes hozzá állás.
Nem jönne most jókor, egy baba. De még mindig tartom magam, ahhoz,h egy gyerek ajándék. És visszautasítani meg bűn. Világ életembe úgy éltem,h olyan ember mellett legyek hogy ezt az ajándékot ne kelljen megbánnom. Bár az elmúlt hosszú évek tapasztalata, elég erőssé tett ahhoz,h tudjam egyedül is megoldanám az életünket. Lehet,h kétségbe esnék, de lenne 9hónapom mindent megszervezni. Miután tudom,h nálunk szegényebb és civilizálatlanabb országokban is felnőnek gyerekek, boldogan és egészségesen. Nem félek. Amúgy sem tartom egészségesnek azt ami ma megy a gyereknevelés körül. Azzal a jelszó
val,h mindent megadjanak a gyereknek, mert nem is mernek többet vállalni, pedig ahol egy van ott elfér még egy és akkor már egy harmadik is. Csak dolgoznak a szülők, saját gyermekükkel nem foglalkozva, minden játékot megvéve, de gyerekkel nem játszva. És ott a töménytelen, megunt szétszedett kidobálásra ítélt játék, amivel a gyerek nem játszik, mert nem tud. Nem tudja hogyan kell, hisz nem mutatta meg neki senki. Inkább kevesebb játékszer, több szeretet, kreativitás és szórakozás kéne nekik. Amit sokszor a pénzen megvásárolás nem old meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése