Még mindig ugyan azok a gondolatok gyötörnek.
És egyre közelebb van. Nem akarom elválasztani a szüleitől, így vagy vele megyek haza, de nem alszok náluk vagy nélkülem kell haza mennie. De én nem vagyok képes egy félóránál tovább tartó jópofizáshoz. Nem akarok tőlük függni, az életemet a kezükbe adni, vendégeskedni náluk, h cserébe hallgathassam amit csak rám akarnak zúdítani,mert tudják,h viselkednem kell és így nyugodtan bántalmazhatnak. Mert sokszor az érzelmi bántalmazás rosszabb mint a testi. És én ezeket már nagyon jól tudom, így előre védekező állásba teszem magam és kikerülve őket kellemesebb közegre hajtok. Évek óta mindig meglep,h családomtól függetlenül, normálisabb, figyelmesebb szeretetre méltóbb emberekkel találkozom.
De azt hiszem az elmúlt kör volt nálam az utolsó csepp a pohárba. Többet nem bírok elviselni.
Meguntam,h egyedül kell a problémákat megoldanom, belefáradtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése