"Az ígéret szép szó, ha megtartják." Forrest Gump

"Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, mit vesz belőle."

Az hiszem én is így jártam, kívülről szép volt, csak mikor bele kóstoltam derült ki,h szar íze van.

Nem tudok már mit tenni és ez zavar a legjobban. Ha nem érdekelne,h mi lesz utánam Szabival, már rég kirobbantottam volna a poklot. Utálom az ilyen embereket. Azt hiszem a macskám is különb, soha senkinek nem ártott még, nem hogy a szeretteinek.

Az a baj,h mindenkinek a kedvére akar tenni. És ilyen nincs. És az a baj ők, már nem nézik,h valójában kinek mi a jó, csak magukkal törődnek.

Valahogy így nézhetett ki ez a megbeszélés: -nem, mi nem is akarunk hallani többet erről a macska dologról. Nem lesz házi állat, vagy vissza vonjuk a kezességünket. Meg amúgy is, allergiás vagy a macskaszőrre!

Utólag mindig röhögök ezeken az elgondolásaimon. Ahogy kijelentette azt is,h még ő tesz szívességet,h én oda költözhetek.. Most én teszek neki szívességet,h nem.

Örüljön.. kívánom neki én is a legjobbakat. Dühös vagyok, vég nélkül el nem múló düh van bennem. Mert tehetetlen vagyok, ha az én családomról lenne szó, beolvasnék, hogy köszönöm, de felnőtt vagyok nélkülük döntést hozó. És a zsarolásukat tudják,h hova dugják és meddig. Mert ez nem segítség.

De ez még mindig én vagyok. Én a kiskapuk megkeresője, a szabad ember.

Úgy döntöttem nem költözök le, ezek az indulatok jönnek ki belőlem ha a lakásra és rájuk és az elfelejthető életünkre gondolok. Nem gyógyulok. És pontosan tudtam,h ez lesz, ez a legrosszabb.

"A mamám mindig azt mondta, hogy mindig az a hülye, aki mondja."

És ez így is van. Nagyon várom már azt macskás szerződést,h kijöjjön. Igaz ez sem rajtam múlik. De ez egy cafatéria, semmi nagyvonalúság nincs benne. Egy normális szerződésben benne van meddig,kötik a céghez az embert, hogy a fizetése ennek ellenére nem változik, esetleg a munkájával kapcsolatban elvárások.

De mivel, nem terhelheti a lakást, és nincs a cég tulajdonában így nem tartom túl jogosnak,h a lakással kapcsolatban bármiféle igényt is fent tarthasson. Eddig az üdülési csekkel szemben megmondta, hogy csak hol üdülheti el?

Amúgy ez az egész család cég dolog nem tiszta nekem. Azt hiszem más szőrén tanulva elmondhatom,h családi bizniszt soha!

És ezt a családot sem. Azt hiszem annyira megégettek,h örökre félni fogok a tűztől. Nem kérek ebből többet, és nem is adok magamból. Érezték,h sebezhető vagyok rögtön ki is használták.

Hosszú évek miatt lettem ilyen arrogáns és agresszív, ez véd meg. Ez a páncél! És aki így bánik velem, az nem érdemli meg, h fáradozzak miatta. És ők is hozzá adtak a falamhoz egy sor téglát. Sajnos elkellett gondolkoznom,h hosszútávon van-e erre szükségem. Lehet-e ebből normális élet.

Valakinek vesztenie kell, vagy ők látják be,h Szabi meg sem kapta az esélyt a boldogságra tőlük. Vagy megint én leszek áldozat. Vagy Szabi, mert összeroppan a tűzvonalba.

Egyenlőre időt húzok, kell az idő,mert nem tudom elviselni a nyomást ami ott vár rám. (Hiába mondja,h nem szólnak bele, nem is,mert a bele szólás ellen az ember megrántja a vállát és tojik rá. De ez a zsarolás, ez vért követel.) Nem tudom azt mondani szabinak,h ne írja alá, vagy szegüljön szembe. Tudom,h az életét építette erre. De az én életemet nem áldozhatja fel.

És én sem lehetek ennyire nagylelkű. Nem fogom Lajost feláldozni, hogy ők boldogok legyenek. Nem érdemlik meg, nem voltak tisztességesek, egyszer sem kértek rá, hogy megtegyem. Engem nem lehet zsarolni. Nem tudnak semmit elvenni tőlem, vagy adni amiért szívességet tennék nekik. A szememben elvesztek, sem szeretet és már tiszteletet sem érzek irántuk. Egyszerűen elvesztek. Eddig tiszteletből nem szóltam, most már Szabira tekintettel nem. De lehet,h egyszer kinyitom még a számat. És úgy fogok alázni ahogy megtanultam, úrinőként egy csúnya szó nélkül. Hogy ők is tudják, nekik hol a helyük.

A különbség a macskám és köztük: Lajos ha valakit nem szeret, kikerüli, fúj rá, kimutatja a nem tetszését. Rögtön tudja hogy álljon az ember hozzá. Hát ők doromboltak, kedveskedtek.. és itt rontottam el, elhittem,h jót akarnak és megbíztam bennük, mikor elmondtam a gyenge pontom, h ragaszkodok. És ezért gerinctelenek, mert visszaéltek ezzel.

Tudok én is egyet smást, de sosem hoztam fel harcban. Ha az ember szeret a hibáival együtt szeret.

"Én nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, hogy mi a szerelem."
Azt hiszem, már nem tehetek túl sokat. Csak várok és szépen lassan felemészt a tehetetlenség.
Lassan el kell kezdenem élni is, mert elmegy mellettem az élet. Sokat remélek ettől a hétvégi pránanaditól. Remélem tanulok olyat amely előre segít az életben,mert most annyira megvagyok rekedve, h az Ön és közveszélyes.

"Istenem, kérlek, változtass madárrá, hogy elrepülhessek innét messze, minél messzebb!"
"A mama mindig azt mondta, hogy ha új életet akarsz kezdeni, hagyd magad mögött a múltat."
- még nem vagyok képes rá...