Mostoha Szülők

Úgy látszik a jóslataim beigazolódni látszanak.
Fáradt vagyok, már nagyon. Nincs kedvem már ehhez. Megszoktam, hogy 14éves korom óta felnőtt ként kezelnek. Ez a hétvége nagyon elkedvetlenített.
Nem túl sok pozitívat éltem meg.
Én a gonosz boszorka.. mert minden úgy van ahogy én akarom.
Nem így érzem.
Nincs már kedvem tenni. Elérték a céljukat, sikerült megutáltatniuk magukat a szemembe.
Pedig nehéz nálam a gyomorgörcsöt elérni, azt hogy ennyire tudjak utálni.
Annyira vissza kellett magamat fognom,h a tiszteletet fent tartsam, hogy ne forduljak ki magamból.
Miért? Miért kell mindig feladnom magamból?
Nem velük fogsz élni! Az lehet, de az árnyékukban sem akarok.

Miért kell egy örökös küzdelemnek lennie az életemnek?
Mikor jön már el a nirvána? Vagy mikor teljesítem végre a feladatomat az életben,h mehessek?
Nem érzem, nem érzem,h bármi stabil és biztonságos lenne az életemben.

És a kedves, a pár, aki saját magát félti. Miért nem jön ösztönből, az amit annyira akar?
Vagy nem is akarja annyira? Akkor meg minek? Önző dolog valaki életét annyira felforgatni,h nem gondol a jövőre, a másikra.
Csak a kényelem, a megszokás.. de az nem az élet.

Nincs már bennem erő a küzdésre, minden reggel megküzdök önmagammal, hogy éljek.
Nincs erőm másokkal is. Külső erők nyomják szét az életemet. Úgy érzem hibát- hibára halmozok. A tetteim elveszni látszanak a levegőben, semmisé és értéktelenné válnak.
Fuldoklok. Felemészt.

Minek legyen jó kedvem?

Hol van az a pozitívum, ami előre hajt? Végeláthatatlan sodródás ez a egész, és nem tehetek semmit.

Nem tudom,h tudnám kifejezni azt a törést, azt a fájdalmat ami bennem van.
Szélmalom harc.. periodikusan bekövetkező. Mit tehetnék? Mitől lehetne jobb?
Miért kell másnak látszanom, mint ami vagyok? Hogy ne legyek arrogáns mikor harcra hívnak?
Hogy legyek kedves mikor tudom,h késsel állnak a hátam mögött és várják a pillanatot,h lecsaphassanak. Aki a hibát keresi, az meg is találja.

Hát tessék: Egy hiba vagyok. Egy egész kerek hiba, kívülről- belülről. Hibát tudok teremteni, létrehozni.

Meddig tart a remény? A boldogabb életért? Felépíteni egy álmot nagyon könnyű, de fent tartani azt.. küzdelem.

Egyedül érzem magam.