Úgy látszik már nem elég,h kiírjam magamból azt az érzést ami fojtogat.
Orvoshoz fordultam. Kicsit félek, nem akarok gyógyszereket szedni, nem akarok olyan lenni, mint anyám. Látom ahogy egyre jobban leépül. Csak én is elindultam a lejtőn lefelé. Utálom magam az érdektelenségemért. Nem ilyen vagyok. És a barátaimtól is egyre messzebb kerülök a sarokba húzódva. Újra boldog és törtető akarok lenni. Sikereket halmozni, büszke lenni magamra. Mostanában nem sok mindent tettem le az asztalra. Hol van az a régi lány (nyár)?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése