Az élet zamatos gyümölcs-e? A blog cyprusi életemmel kezdődött, haza jövetellel, boldogsággal, töréssel, és hosszú-hosszú felépüléssel. De remélem boldogsággal folytatódik. Mert úgy érzem, eljutottam már a Legaljára...
2010. december 6.
~~~~~
Az első Karácsonyom nélküled. Zuborognak a gondolatok a fejemben. Mindent neked mondtam el.
Hiányzol! Néha azt érzem a víz alatt vagyok. Levegőért kapkodok. És nem vagy ott,h segíts. Nem tudlak soha többé álomba simogatni. Hiány van mindenkiben, nem tudtam a szobádban lenni. Hiányoztál onnan. Üres a tekintetem, könnyeimmel simogatom az emlékeket. Nem tudok rólad beszélgetni, pedig akarok, nem akarlak elengedni. Fáj.
Nem tudok jó lenni. Nem tudok megfelelni. Semmi vagyok.
Azt szerettem volna mondani, Anyukádnak,h menni kell tovább, de nekem sem megy. Nem megy még az élet nélküled!
Nincs koszorú, mert nem mondod meg,h milyen legyen.
Nincs karácsony hangulatom, de várom,h ott legyek, kicsit beléd burkolózzak. Szeretlek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése