Fantasztikus volt az a 20óra amit együtt töltöttem a barátaimmal!
Olyan jó volt látni a régi tanáraimat. Sajnos nem volt elég az idő amit kimértem magamnak örömködés céljára, de akkor is szívet melengető volt.
Nem tudnék vissza költözni Borsodba nem látom a jövőmet ott. De a havas hegyek, azok hiányoznának,h ha nem láthatnám őket. Csodálatos volt végig utazni a Bükkön. Szilvásváradon és Egerben sírt a szívem egy kicsit, ott is elidőztem volna.. eszembe jutottak gyöngyösi élmények is. De tényleg nem lehet egyszerre mindent. Így is nagyon elfáradtam.
A legjobban talán Melák és tanárnőék voltak a napfénypontjai. Talán azért, mert azt éreztem megérkezés előtt,h nem lesz esélyem találkozni velük. Melus olyan, mint egy eltűnő művész,h ha én nem keresem akkor nem is beszélünk. Pedig tudhatná,h engem azzal is boldoggá lehet tenni,h ha 2percre felhív vagy repít felém egy posta baglyot csak tudjam mi van vele.
És annyira jó volt látni, és azt is mennyire meglepődött amikor csak ott talált az ajtó előtt várakozva. Egyre jobban érzem,h kezdek elérzékenyedni. Tanárnőéket meglátva már majdnem sírtam, futva tettem meg a 3.emeletig az utat. Olyan érzésem volt mintha haza mennék. Tanárnőéket tudtam,h nemsokára nyugdíjba mennek, de még időben mentem:D Csak jövőre. És annyira szerencsés voltam,h ott voltak egyszerre mind a ketten. :DD Redovai tanárnő úgy megölelgetett és megpuszilgatott ahogy még soha. És mondtam Szabinak,h vissza sírnak minket. Kifaggattak mindenkiről. Hiányzunk nekik. 5év biztonságot és családot jelentette nekem a kollégium. Ott ismertem meg Esztert, Editet, Angit, Liát és a többieket. Dénessel is össze futottam a buszon. Utoljára Aggteleken barlangászáskor láttam. Ilyenkor érzem mennyire nincs időm. Csak neten fecsegni velük.. pedig olyan jó látni őket. Megölelném a világot, akkora boldogságot adott... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése