Edith Piaf-ot hallgatok..mennyekben érzem magam, és könnyezek..
Mostanában ha boldog vagyok a sírás kerülget..biztos hormon zavar a terhes vitamintól :D
Szóval: Néha azt érzem mintha víz alá buknék, nem kapkodok a levegő után csak szép lassan kiszáll belőlem az élet.
Mintha dementorok lennének a közelben.. érzem,ahogy száll ki belőlem az élet, és nem,h csak rossz dolgokra tudok gondolni, abszolút nem tudok gondolkozni.
És sehol egy falat csoki vagy egy pozitív gondolat. Szerencsére mindig történik valami ami kimozdít ebből a helyzetből.
Közép iskolában éreztem ezt utoljára, akkor folyton ettem, azt hittem ilyenkor leesett a vércukor szintem, de valami más lehet, nem fizikai dolog.. Csak nézek ki a fejemből, néha látom,h embereknek mozog a szája, de nem hallom a beszédet semmit. Az agyam így blokkol? De mit?
Most például tudom,h fel vagyok pörögve.
Legyilkoltam egy csótányt, máskor,h ha fáradt vagyok nem érdekel,h 3m-re cirkál..Pedig 13órát dolgoztam :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése