Hol is kezdjem agymenésem..
Wewével beszélgetek facebook-on. Már 30éves nekem csak 27nek rémlett, de már kinéz 18nak :)
Emlékszem mikor nem rég még 15voltam és ő 22..milyen soknak tűnt a kor külömbség köztünk. Ma már egyáltalán nem :D Mindenki kora vénnek tartott... ma már nem érzem magam annak, bár ha bele gondolok 23éves koromra mit vittem végbe..azért büszke lehetek magamra.
Bár az utóbbi két évben eléggé szétcsapdostam az életem ott ahol csak tudtam.. Nagy törés volt.
Próbálok normális lenni. Lent a parton miközben süttetem a himlőim írtam egy SMS-t. Pozitív vissza jelzést kaptam. Talán még van remény. A remény az amit elfelejtek néha.. Ha nem éltetjük a tűzet, hát az elalszik és ettől félek én is.
Ha vissza gondolok Wewére hosszú évek telnek el. És ők az életem részei lettek, nem csak egy egy emlék. Rossz nélkülük, folyton érzem ezt az ürességet az életembe. Hiányoznak a beszélgetések, ugratások, megölelni Zsuzsát ha látom,h rossz neki. De most nem is kell, boldog. Akarom,h sokáig tartson neki. Megérdemli, sosem volt még ilyenben része.
Nekem meg már olyan régen,h talán újra igazán értékelni tudom majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése