Vissza a szokásos kuszához.
Kavarognak bennem mint egy gondolat. Mint egy Quimby számban szeretném kihányni magamból.
A hangulat ingadozásim megőrjítenek.
És most is csak azt a sok szeretetet érzem a szívemben.
Akik ismernek erősnek hisznek, a túlélő. De most azt érzem nincs erőm, de építenem kell.
Mindig is éreztem az energiákat, érzékeny vagyok rájuk. De a saját energiáimat,nem tudom elviselni mostanában. 1óra üresség magammal elég volt,h beforgasson.
My Angel Gabriel, ... I can fly... becsukóm a szemem és lebegek. Hugi karjai közt fekszek. Nehéz a szívem, nem enged boldognak lennem. 3hónapot 1hétnek érzek és 1,5napot 1évnek.
Túl sok energia veszett el. Túl sok görcs került belém.
Néztem a videót, és nincs több integetés..szempilla rezgetés és felszakadt a seb. A seb amit szirmokba tekertem, viasszal kezeltem.
És ott mélyen tudom mást is elveszítettem ebben a pár hétben.
És ez a gyász ami most belülről bennem ég, szét feszít, csak pillanatnyi boldogságot fényt enged felém.
Mert én vagyok a gátja mindennek. De meddig büntetem magam?
Lehetek-e újra az a Bog? (mert most csak árnyéka vagyok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése