Tegnap Mariann néni felhívott, Hugi anyukája. Félve vettem fel a telefont..ki kellett vagy 3szor csörögnie mire összeszedtem magam és hangom.
Mivel nagyon keveset kommunikálok. A hangommal. Nem mindig van. De meghallottam az övét, erős volt. Megnyugodtam. Letisztáztuk az időpontot. Jó volt hallani a hangját.
Hugi és a családja a családot jelentette számomra. Minden Karácsonyt. A tavalyi szent estét is velük töltöttem. Utána magamba a többi napot, illetve az egyik tanárom középiskolából volt nálam, múzeumba mentünk..várost nézni. Furcsa kötelék van köztünk. Kérdezte a tárlatvezető milyen emberek azok akik karácsony másnapján múzeumba mennek? Hát ilyenek :D Vacsorára hurka volt :D Örültem neki, Köti hozta :D Mariann néniéknél 6fogásos kaják szoktak lenni, már attól gyomorrontásom van,h az asztalra nézek, enni még nem is ettem.
Nem írom le az álomvilágot amiben élek, milyen jövőt tervezek magamnak.
Reggel van a nap is süt..mintha az idő járás a hangulatomhoz igazodna..vagy ennyire befolyásolna az időjárás a kedvem?
Telnek a napok és már nem gondolkozom.
Csak felfekszem a víz tetejére, hagyom az érzéseimet, had sodorjanak a hullámok.
Néha ha megunom úszok egy kört..És fekszem tovább.
Amúgy még mindig nem vagyok jó turista..azt hiszem most fejezem be ezt, a világot. Nincs erre szükségem tovább.
Megtanultam a leckét. Otthonom a barátaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése