Nem tudom mi ez az ideg görcs bennem tőle. Nem bírom elviselni..ahogy hangosan bömbölteti a tv-t. A hülye kérdései.. Tudom,h csak beszélgetni akar velem, de nekem erre most nincs szükségem. Talán sosem volt. Ritkán találtuk meg a közös hangot. Olyan a kapcsolatom vele, mint Pircsivel. Szeretem, de a távolságot köztünk jobban.
Mennyi családom is van? Keresztanyámék, Hugiék, Editék, Ivánék.. és kb mindenki a testvérem..Eszter, Petra..
Nem megy az elengedés. Hugi itt van. Bálint is, és mindenki..senkit nem akarok elengedni..mindenkit csak begyűjteni szeretnék.
De lehet ennyit szeretni?
Van bennem ennyi szeretet?
És a legújabb kérdés: Mit akar a sors?
Felfordulás van bennem. A múlt hét, hogy Pali itt volt, Bálint és Szabolcs.
És így szépen sorban. Pali.. lezárni a múltat. Ott elkezdeni, ahol a kezdetek kezdődtek. Nem volt nehéz, és most már értem is őt.
Bálint.. elengedni a kezét és új úton járni. Még idő kell és az átalakulás.
Szabolcs.. az új, és én a régi. A változásomban való hit.
Mondtam neki,h nekem néha már olyan ez ,mint a biciklizés.
Távkapcsolat..várni a hétvégéket, a mézes heteket. Most élvezem, élhetem a hétköznapjaim szabadon. Van kire, mire várni ami biztonságot ad. De meddig bírom? Mikor az ember már tudja, milyen az,h ha mindig ott van. Ott a másik. Csak oldalra kell fordulnia.
Akarom,h működjön, nem hátrálok meg. Hagyom magam sodródni, élvezni a pillanatokat, soha meg nem bánni. Boldoggá tesz.
És ő igaz nem tudja, de én tudom,h mi lakik benne.
Érzem minden mozdulatát, mintha mindig is ismertem volna.
Furcsa deja vu érzés az egész. Letudnám forgatni a következő félévünket. Zökkenő mentes.
Aztán én változást akarok, többet. És jön a probléma..a km-ek. Az hogy én nem szeretném,h munkát váltson.. nekem ott az iskola. És most abba hagyom a gondolkozást.
Mert ez tényleg a múlt. És változni változtatni akarok rajta. Újat akarok, új jövőt.
És mégis fent tartani a megszokásaim. Amitől otthon vagyok.
Hugiéknál lenni minden másnap :D Karácsony másnapján, Húsvét másnapján :D
A barátaimmal lenni, szemtelenül kibeszélni mindent ami él és mozog.
És szeretni, szívből,h bele dögöljek ha nincs velem.
Hugi, drága Hugi.. fantasztikus barátaid vannak. Megnéztem ma az összeset.
Sírtunk és nevettünk. Ettünk és ittunk. Cigis storykat meséltünk. És ott voltál, ott mindannyiunk szívében.
Igaz én máshogy képzelem az enyémet. Az egyházi szertartás részét teljesen kihagyni.
Azok akik valaha szerettek. Nem kell sírás, kínos csönd, mint egy házibuli, képeket vetíteni, Quimby számok, bor, és hubika. És a jó kedv. Amiért annyit küzdöttem,h mindig ott legyen az a mosoly. És igen Hugi én voltam. Pörgette az életet, kívülről vidám, belülről sokszor szomorú.
És az ironikus humor, mert máshogy nem lehet ezt a világot kémlelni.
Leguggoltam melléd, de nem utoljára, meg simogatlak, de nem utoljára, elköszöntem, de várom a viszont látást. És tudom,h nem az utolsó könnycseppek égették az arcom, de örülök,h ilyen barátnőm vagy.
Annyi gondolat cikázik mindig az agyamban és nem tudom kitölteni.. Ma volt egy dal..és nem jut az eszembe.
Csak egy film: Édes november
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése