2010. szeptember 13.

Az álomból a valóságba


Durva napok állnak mögöttem és azt érzem,h az elkövetkező napok is így fognak telni.
Szeretem ha zajlanak körülöttem az események.. lassan az lenne furcsa, ha csönd lenne egy napig.
Megtaláltam és el is engedtem a nyugalmamat. Hiányozik, pedig azt hittem lelketlen vagyok és erős.
1hét alatt megjártam a török részt, Larnakát, Nicosiát másztam sziklára Keryniában.
Rugtam lábba és rugattam kimagam, 5clubot jártam meg egy éjszaka alatt, buliztam görög zenére cipriótákkal Larnakán.. Ugortam le a tetőről az erkélyre Ayia Napán :D
És filmeztem, másztam, shopingoltam, fetrengtem, hallgattam zongora játékot, ettem jókat, unóztam és boldog voltam Nicosiában.
Utálok búcsúzkodni,mert mindig arra gondolok,h mikor látom legközelebb..vagy soha ne lássam :D
El sem mentem vágyok vissza..pedig ez volt az amire annyira vágytam..végre haza menni.
Hintázni a szobám közepén és a barátaimmal lenni, hubertuszt inni és a galériámon ébredni, nem folyton izzadni, a Dunát látni. Azokkal lenni akik ismernek, minden mozdulatomat ismerik.
Zsuzsám ölelgetni, Edit miatt zsörtölődni, Hugival koktélozni, komásan a villamoson ülni.
És az új barátok.. akarom,h meg maradjon a kapcsolat.
Boldog vagyok. Remélem nem követtem el nagy hibát és nem okoztam nagyobb bajt, mint amit amúgy is tudok :D
Pakolom a böröndöt.. szépen lassan mindent elpakolok csak a szívem nehéz. Reggel úszok utoljára a tengerben.. Az évben..:D Jövök még..nem kell félni :D De repülök haza a saját életembe..oda ahol már nem lesz pizzából a kerítés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése