Egy jó ideje azon gondolkozom,h vajon kinek miért jó egyes dolgok. Pl. Anyósomnak és kedves paksi családjának mitől volt boldogabb az elmúlt féléve, attól,h nekem nem volt macskám és beleszólhattak az életünkbe?
Vajon miért érzik azt, hogy jogukban áll beleszólni, illetve megtenni dolgokat.
És komolyan boldogok ettől.
Idei fogadalmam,h soha többé nem fogok akarni találkozni velük. Az ilyen embereket még ha rokonaim is kikerülöm, nem bírom a felesleges köröket.
Persze, ha úgy hozza az élet és sokszor úgy hozza, azért nem fogom szembe köpni őket. Próbálok udvarias maradni és a párom általi tiszteletből viselkedni. De nem azért mert őket tisztelnem kéne... mert nincs miért, nekem nincs, nem túl sok jót tettek az én életembe.
Szegény anyámat utáltam a magatehetetlenségéért, de ő sosem volt rosszindulatú velem. És igazat adok neki, hogy félt engem, ezt a meccset egyszer már lejátszotta. És már én is valahol Császáréknál, pedig ők csak annyit engedtek meg maguknak, hogy nem kedveltek engem.
Előfordulhat, hogy hétvégén meglátogatom őket.
Vissza viszem az évek óta nálam levő kocsi ülés huzatot, ahogy elnéztem kadettkát örülni fog neki :D
És van jó is a nap alatt, azt hiszem igazi barátra leltem.
Jó blogot olvashatok és napok kérdése és vége a szorgalmi időszaknak :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése