Kép keresés közben először egy Csiguszt találtam, ami biztos tetszett volna neki, de mivel elfelejtett, így nem kedvezünk neki :P
Ma úgy ébredtem,h nem folytatom tovább a letargiámat és újra az életbe lépek. De nem tettem.
Összeszedtem magam annyira, hogy kimozduljak a kukákig és levigyek 4zsák szemetet. Amiből csak 1 a saját tulajdonom. De már meguntam a szélmalom harcot mások ellen..megtörtem.
A szemét levivésben nem a távolság az elriasztó, a pukkadásig megtömött lehelet vékony szemetes zacskó. Amivel a kezedben olyan vagy mint egy időzített bomba, csak sosem tudod mennyi van még hátra..
Úgy, hogy rettenetesen örültem,hogy nem történt katasztrófa. Meg is volt a napi örömöm.
Amit zárásra egy kis Love Storyval megzokogtam, de ki az aki nem kap torokszorító könny nyelő sírást ettől a filmtől..talán sosem szeretett igazán.
Így megint eltelt egy nem túl életre való napom.
Holnap mocorgós lesz..ígérem.
Végül is várom, jót fog tenni, akarom, de félek és unom és idegesít a költözés. De egy kis változás,h kizökkentsen ebből, minden képen kell.
Vándorló vad pock létemre.. de már unom ,szeretném megtalálni a kis vackom. És már nem akarok senkihez alkalmazkodni.. és megszokni, és láthatatlan lenni és a jelenlétemmel nem zavarni.
Élni szeretnék.. és ha úgy van kedvem Lajossal fetrengeni.. nlha érzi a fájdalmamat. És ott van és tűri,h bántsam, lökdössem mer zavar,h folyton jön és ott van és a közelembe akar lenni. Én meg nem tudom elviselni, nem őt, magamat.
És záró mondatnak , ahogy csak Ésanyám tudja: Könnyű annak aki a hátán hordja a házát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése