Sugár Pock :)

Akarok sugár pock lenni.
Akarom,h együtt folytassuk az életünk, de úgy látszik a mondás igaz. Minden kezdet nehéz.
Így ez is, sok a teendő.
Sajnos türelmetlen vagyok, részemről érthető is. Költözni kell,csak még beláthatatlan az,h mikor is lesz élhető a lakás. És talán én azért vagyok, feszült és csesztető, mert amit tudok megteszem.
De ennél többet nem tudok,mert nem rajtam múlik már.
Kezdődik az én házam az én váram, beszélgetések ideje. Ahol megint csak érzem,h ez nem az én otthonom lesz. Megint korlátok közt kell élnem.
Kell kompromisszumukat hozni,h ez a frigy mind a kettőnk számára élhető legyen.
Ő Lajostól védi magát én meg Lajost védem tőle :)
Szeretem. De nem tudok többet tenni már.
Most már neki kell ügyintésznie, én megmutattam az elképzeléseimet. Most már csak össze kell csiszolni az anyagiakkal,a lehetőségekkel és azzal amit ő akar. De nehéz, úgy kompromisszumokat teremteni,h ő nem mutat alternatívákat, csak azt mondja ez sem jó az sem jó erre vár meg arra vár. De aztán fél lépni és kérni.
Kevés az együtt töltött idő, az is feszültséggel teli.
Én tele vagyok várakozással vágyakozással. Ő meg nem mutatja.
Nem akarok veszekedni, nekem sem jó.

Csiga biga gyere ki

Kép keresés közben először egy Csiguszt találtam, ami biztos tetszett volna neki, de mivel elfelejtett, így nem kedvezünk neki :P
Ma úgy ébredtem,h nem folytatom tovább a letargiámat és újra az életbe lépek. De nem tettem.
Összeszedtem magam annyira, hogy kimozduljak a kukákig és levigyek 4zsák szemetet. Amiből csak 1 a saját tulajdonom. De már meguntam a szélmalom harcot mások ellen..megtörtem.
A szemét levivésben nem a távolság az elriasztó, a pukkadásig megtömött lehelet vékony szemetes zacskó. Amivel a kezedben olyan vagy mint egy időzített bomba, csak sosem tudod mennyi van még hátra..
Úgy, hogy rettenetesen örültem,hogy nem történt katasztrófa. Meg is volt a napi örömöm.
Amit zárásra egy kis Love Storyval megzokogtam, de ki az aki nem kap torokszorító könny nyelő sírást ettől a filmtől..talán sosem szeretett igazán.
Így megint eltelt egy nem túl életre való napom.
Holnap mocorgós lesz..ígérem.
Végül is várom, jót fog tenni, akarom, de félek és unom és idegesít a költözés. De egy kis változás,h kizökkentsen ebből, minden képen kell.
Vándorló vad pock létemre.. de már unom ,szeretném megtalálni a kis vackom. És már nem akarok senkihez alkalmazkodni.. és megszokni, és láthatatlan lenni és a jelenlétemmel nem zavarni.
Élni szeretnék.. és ha úgy van kedvem Lajossal fetrengeni.. nlha érzi a fájdalmamat. És ott van és tűri,h bántsam, lökdössem mer zavar,h folyton jön és ott van és a közelembe akar lenni. Én meg nem tudom elviselni, nem őt, magamat.
És záró mondatnak , ahogy csak Ésanyám tudja: Könnyű annak aki a hátán hordja a házát!

Álom

Hugival álmodtam főleg.
Ott volt újra ott feküdt az ágyon, és én meg voltam lepődve.
Kis idő múlva döbbenek rá,h vissza mentem az időben.
Sírtam pánikoltam, nem tudtam,h viselkedjek.
Mariann néni volt az erős, ő is vissza ment, mind a ketten tudtuk,h Hugi megfog halni.
De nem mondtuk el neki, nem éreztettük vele, azt akartuk,h boldogan éljen. Csak szerettem nagyon szerettem. Jó volt mellette lennem. Összebújva aludni.. még egy kicsit.

Életünk az új lakásban

Fürdőszoba képeket kerestem, ahogy szoktam képeket keresni az álmodozáshoz.
http://ujlakas.freeblog.hu/archives/2006/08/04/Furdoszoba_ismet_olvasoi_keresre/#
Ezt a blogot találtam. Igazán érdekes a blogja.
És nagyon emlékeztet Hugira.
Eszembe jutott Mariann néni,h nem akar kötődni. Hugi és az önellátó álmai.
Annyira örülök,h ennek a lánynak sikerült. Neki is csak azt tudom kívánni amit Huginak tudtam, egy olyan férfit, aki azt tudja szeretni ami ő maga. Nem a csomagolást nézni.

Nem tudom már jó ideje kifejezni magam, csak pityergek, nyelve a könnyeim, morzsányira össze szorul a szívem..és érzem a hiányát.