Ma sikerült levernem a lábamról a zománcot.
Pancsikolok...nézem gyűlnek a felhők a fejem felett..
Gondolom lehet esni fog.
Aztán jött egy nagy hullám és neki csapott a vízben valami sziklának amit nem is láttam,h ott van.
Fáj-fáj,
Kapálózok,h kiússzak a partra. Még egy hullám tele ment az orrom is a vízzel.
Sós lé folyik le a torkomon.
Mire észbe kaptam rájöttem,h már bőven elsodort attól a helytől a víz ahol bementem..akkor már nem is csodálkoztam a sziklákon..csak tepertek kifelé..
A sós vízben könnyű az ember teste, a nagy hullámokban hiába próbáltam irányba úszni lehetetlen volt. Hagytam maga a partra sodorni, figyelve a kövekre.
Partra érve nehéznek éreztem magam, reszkettek a lábaim. Nem is tudom,h az ijedtségtől vagy a fáradtságtól.
Haza érve kérdeztem Radzstól,h fog-e esni az eső. Azt mondta majd októberbe. Ezek a felhők Budapestre mennek!
Hát ezt küldöm én nektek :D
Végre eljutottunk a big supermarketbe. Annyi kaját vettünk,h talán 1 hétig kitart.
Azt sem tudtam nagy örömömbe,h mit egyek.
Végül Radzs főzött 3 fogásos vacsorát. Hihetetlen India kaját ehettem :D
Kezdem megszokni az itt létet.
Már tetszik, szeretem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése