Mióta élek kiakartam próbálni milyen egy igazi masszázs.
Hát tessék be is fizettem magam.
És elfelejtettem elmenni.
És még mennyi mindent szúrok el az életemben? És még mennyi tanuló pénzt kell fizetnem? És hányszor kell még kibaszott megfontoltnak lennem?
Miért nem lehet egyszerű az életem, még mindig miért nem?
Elegem van, nincs párom, nincsenek barátaim, nincs családom.
Persze látszólag minden van, de egyik re sem alapozhatok, egyik sincs velem és végül is egyedül vagyok.
Jó hangzik nem?
Mindenki csak elvárásokkal van. És én már magamnak sem felelek meg, nem tetszik amit a tükörben látok így már nem nézek bele.
És nem vagyok boldog, pedig azt hittem ha végre, ha végre változik ez vagy az, az leszek.
Van egy kapcsolatom, amiben már nincs kapcsolat. Szerintem egyikünk sem tudja, mi tart már minket össze.
Kilátástalan az egész, mert ha felteszed magadnak a kérdést, hogy ha együtt is laknánk, újra.
Vajon vissza kapnánk amit kb. ilyenkor egy éve elvettek tőlünk, ami már nincs meg köztünk?
Hiányzik a szerelem, nincs már bennem várakozás és nincs már semmi.
Kiürültem, megtisztultam és fel kéne már tölteni.
Csak gyengék vagyunk, belátni,h vége, mert ahhoz is, egy újabb erő kéne, hogy befejezni.
Mert vége, mert már nincs köztünk semmi és nincsenek közös álmok. És tervezni sem tudok már.
Volt, hogy álmodtam magunkkal, tovább tudtam álmodni a jövőt. De most még a jelennel sem tudok mit kezdeni. És ez már hónapok óta így megy. És ő felteszi a kérdést, a következő héten is csak fetrengeni fogunk?
Nem tűnt fel, hogy eddig is csak azt tettük? És mióta egyre kevesebb vagyok a kapcsolatunk is, egyre kevesebb? Mert te nem tudsz miről beszélgetni én meg már meguntam,h magamban beszélek.
Mert amit én akarok, azt te nem akarod. Menj el horgászni, vedd meg a robogót, vegyél laptopot.
Én elmegyek fesztiválozni, meg teszem mind azt amitől te félsz.
Engem korlátolnak a félelmeid. Én nem élek melletted. Én nem akarok 25évesen így élni, én szórakozni szeretnék, nem filmet nézni, kirándulni és nem azon görcsölni, mennyibe kerül a benzin a kocsiba.. mert kocsi nélkül nem tudok gondolkozni, de azzal a rakás szarral meg nem tudok elindulni.
Nem voltam még Szekszárdon, Pécsen és veled nem is megyek már.
És mondd? Nem ugyan azt tetted velem is, mint a hörcsögöddel? És megint sumákolsz, nem vállalod fel, pedig szereted. És engem is szerettél, de nem vállaltál fel, nem álltál ki értem idejében. És ez fáj.
És nem az a tüske van bennem lassan egy éve amit ők okoztak, hanem amit te hagytál és hagysz még most is.
És nem fér már össze az életünk, úgy, hogy nem áldozom fel magam, eszem ágában nincs oda költözni a semmi közepére, ahova téged sem köt semmi.
És már megint kényelmes vagy. És én már nem várok tovább.
Talán, ha van sors vagy Isten.. akkor ő rendezte így, mert megadtuk az esélyt és nem kaptuk meg. Ennyi
Ahogy azokat az embereket, sem erőltetem akiket a barátaimnak hittem. Mert ugyan úgy nincsenek barátaim, ahogy neked. Csak én tettem érte. Te meg elvagy a magad kis világában. Reggel felkelsz, este lefekszel. És közben azért fáradsz el, mert nem történik veled semmi.
És pont ezt utálom magamban, hogy az lettem ami te vagy. Mert pont ezért néztelek le. Hogy nyugger vagy, hogy nem élsz. És elfelejtettem melletted élni, és ott voltam, szórakoztam és az elején sajnáltam, h nem jössz, de nem sokáig, mert rá jöttem,h egész héten nem voltál ott és nem tudtam megosztani veled sem az örömömet sem a bánatomat. És most sem vagy itt. És jó volt, jó volt felhőtlenül szórakozni, hogy nem érdekelt mit gondolsz, hogy nem izgultam azon te jól tudod-e magad érezni, h vajon mikor nyekerged el magad,h fáradt vagy és haza akarsz menni. Mert neked éjfélkor már aludnod kell. És utálom ezt benned.
És csak az energiámat szívod és nem adsz helyette. Mert már fagyizni sem lehet veled. És semmit nem lehet csinálni. És én egy merő görcs vagyok.. és az a masszázs sem segített volna rajtam. Mert ugyan olyan lett volna, mint az a buli..pillanatnyi megkönnyebbülés. Aztán kezdődött volna minden előröl, egyszer csak vissza került volna a gondolat a fejemben. Mitől vagy te a párom?
Már nem tudom, hogy megszokásból várom, h beszéljünk délután.. mert nem beszélünk csak a semmiről. Mint anyámmal akivel nincs közös témánk, éveken át megbeszéltük Lajos hogy létét. De hogy igazából én vagy ő hogy van.. azt nem.
Sokszor megkérdezik hogy vagyunk? Most már azt válaszolnám sehogy. Én elvagyok, te elvagy, de mi.. mi sehogy nem vagyunk.