A pénz boldogít..

Igen is.. boldogít a pénz. Akik ismernek tudják,h a jég hátán is megélek.
Csak hát ebbe is bele lehet fáradni. Meguntam én már ezt a labilitást, a folyton minden mindig változikot.
Meguntam félni... évek óta spórolok félre teszek a legrosszabbtól félek.
Hát most, az elmúlt időszakban, megtörtént velem minden.
Minden tartalékomat feléltem majdnem.
Elgondolkozhattam,h mi az a barátság, család stb. És hihetetlen.. mind a pénz miatt.
Furcsa a befordultságom.. be szorítottam magam ide belülre. Még magammal sem voltam képes őszintén megbeszélni mit is érzek.
Igazából bele gondolni nem mertem. Nincs kedvem.. nem lett volna kedvem folytatni így.
Pedig mennem kellett, élnem tovább. És minden reggel úgy kelni és minden este úgy feküdni,h csak kattog az a mókus kerék,h hol a kiút..hogyan tovább. Gyűlölöm..
Még megfontoltabbnak kell lennem, még többet bebiztosítani.. még kevesebbet élni.
Mi értelme van ennek az egésznek? Miért ilyen nehéz és bonyolult minden?
Vagy csak nekem?
Régen, akik ismertek 5évvel ezelőtt is, más voltam, felelőtlen és boldog..olyan boldog,h sugároztam magamból.
Jó lenne vissza kapni.. de minek az árán jutottam el idáig..

Erő

Adj Uram erőt, hogy elviseljem a megváltoztathatatlant,
Adj Uram bátorságot, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót,
És adj Uram bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt!

Igen jeles szólás ez.

Minden reggel ezzel kelek mostanában. Túl hosszúak a napjaim. Igyekszem jó lenni. Megfelelni mindennek. Néha lehetetlen feladatnak érzem.
Sokszor felteszem még a kérdést Miért? Miért történnek ezek a dolgok velem? És meddig fognak még?
Mit kéne tennem,h jobban élhessem az életem. Mikor nem lesznek már külső erők, amik ennyire befolyásolják az életem. Illetve mikor jönnek a jó hullámok?
Hogy tartsam meg a pozitívumot magamban, ennyi rossz mellett?

Évek óta csak csöndre és egyszerű életre vágyok. Szeretnék úgy élni, mint mások.
igazából szeretem az életem. Csak néha szeretném,h ha nem lenne ilyen sok.


Valahányszor azt éreztem, hogy ura vagyok a helyzetnek, történt valami, ami a földre nyomott. Azt kérdeztem magamban: de miért? Talán arra ítéltettem, hogy mindig megközelítsem a célszalagot, de sohasem szakíthassam át? Isten ennyire kegyetlen volna hozzám, és csak azért engedi látnom a pálmákat a horizonton, hogy a sivatag közepén szomjan haljak? Sok időbe telt, mire megértettem, hogy valójában nem erről van szó. Életünk során azért ütközünk bizonyos akadályokba, hogy visszataláljunk Személyes Történetünk igaz útjára. /Coelho/

Pock

Garai Péter: A panaszos pocok

Vacak ez a pocok vacok,
mivel benne magam vagyok.

Ha pocokné élne benne,
lakályos kis vacok lenne.

Nézem a sok üres polcot
S irigylem a többi pockot.

Korgó, üres pocok-pocak
Nincs itthon csak vicik-vacak.

Nem élet így ez az élet,
Fogok pocok feleséget