Számba vételezem az elmúlt éveket és a közeljövőben levőket.
Kezdjük a mosttal, bele nézek a tükörbe és itt ott új őszhajszálak csillannak a hajamban.
Nem félek tőlük, mind azt mutatja mennyi mindenen kellet már keresztül mennem. Azt hiszem a sorsom az a sorsom. Mondhatni,h semmi sem véletlen.
Kezdek megbarátkozni magammal, a testemmel amiben ezt az életet kell élnem. Az aggyal ami semmit nem hagy veszni, minden bele van égve.
A törtető akaratos lényemmel. Újra az vagyok aki lenni akartam, visszatért az öntudat.
Sokat változtam az elmúlt hónapokban, sok energiám elment a küzdelemre,h valamit megváltoztassak ami én vagyok. Úgy néz ki,h nem tudok. Csak ez vagyok a gyarló ember.
Változás ami megtör mégis erősebbé tesz. Az elmúlt hónapokban sokat rágódtam azon vajon meddig bírom még? Mikor lesz az,h beleüvöltöm a világba,h kész feladom nem bírom tovább.
De úgy látszik nem ilyen egyszerű. Dolgom van itt, valamit még teljesítenem kell. Hát akkor állok elébe, csináljuk, mutassuk meg,h megy ez nekünk :D
Már kíváncsi vagyok mit talál még ki számomra az élet, mi újat mutathat még amivel eddig nem kellett megküzdenem. Várom
Addig is vissza alakulok a játékos önfeledten szórakozó, olykor tomboló lénnyé. Mert ezt máshogy nem lehet csinálni csak jókedvvel, szeretettel, humorral és egy cseppnyi iróniával,h kiforgathassuk a világot a helyéről.
Időm az van rengeteg. Eddig is volt ezután is lesz mindenre és mindenkire, csak akarnom kell.
